2016. szeptember 1., csütörtök

Visszatérés

Hát sziasztok!


(Háttal nem kezdünk mondatot, khm, leendő magyartanár :D) 

Több mint egy éves kihagyás után úgy éreztem, újra akarom kezdeni.
No, nem a körömlakk-bloggerkedést, mert eléggé úgy éreztem, „Letészem a lantot. Nehéz az./ Kit érdekelne már a dal. / Ki örvend fonnyadó virágnak…” Lényeg a lényeg, rengeteg, tényleg RENGETEG körömlakkos blog van, amelyek csodálatos, tehetséges lányok ecsetéből  és billentyűzetéből születnek. Nekem voltak jobb és rosszabb napjaim, de egy idő után teherré vált, hogy mindig „alkotnom” kell valami szupit. Szeretem magában a lakkokat, na. Az meg a hatszázadik teszt után nem izgi.

Liza viszont, mint a régi sorozat is megmondja, csak egy van. (Persze ez minden emberre ugyanúgy igaz, mindegy, ne bonyolítsuk túl.)

Nagyon sok mindenről szeretnék írni, még nyár elején összeszedtem egy listában, mégis félek, mi van, ha kifogyok a témából. Illetve félek az őszinteségtől is, hiszen bizonyos dolgokról jobb nem elmondani mindent, főleg nem, ha van rá esély, hogy kíváncsi tizenévesek megtalálják, és majd jól kiröhögik annak az új magyartanárnak a blogját, akinek még a neve is Magyar, hát ez kész. Sokkal személyesebb blogot tervezek, mint az előző volt.

Az elmúlt több, mint egy évben persze rengeteg dolog történt velem, sokat változtam, mint ahogy az életem is. Sok mindent megtanultam, vagy csak hiszem, hogy megtanultam.. Mindig azt gondolja az ember, hogy az épp pillanatnyilag elért vélemény az a nagy igazság, ahova mindig is tartott, aztán egy következő fordulópontnál rájön, hogy közel sem.

Szeretnék írni a saját érdeklődési köreimről (filmek, könyvek, sorozatok, helyek, stb.), az eddig bejárt útról, és megtanult dolgokról, a tanárságról, az egyetemről, a diákmunkákról, az emberekről, a laktózérzékenységről, szóval sok-sok olyan dologról, ami lehet, hogy csak egy szűk réteget fog érdekelni. Sok minden van, amiben kapaszkodót, motivációt is szeretnék nyújtani azoknak, akikre vonatkozik, vagy szükségük van rá. Úgy érzem, írnom kell.

Amint láthatjátok, a blog címe, linkje és oldalsávja is egy Kowalsky meg a Vega számra utal. Számomra ez az együttes hatalmas jelentőséggel bír, hiszen dalaik olyan lelkierőt, olyan pozitív szemléletet képesek sugározni, mely teljesen feltölti az embert. Szeretnék ilyesmi szemléletben élni, tanítani, ami nem mindig könnyű, és szeretném, ha a blogomra látogató emberek is ezt éreznék át az írások által. 


2 megjegyzés:

  1. Lizám, sok sikert kívánok az új blogodhoz. Imádom olvasni, ahogyan írsz és érezni azt, amilyen hatással vannak rám. A legkevesebből is kihozid a legtöbbet. Senki nem tökéletes. De pont a hibáik miatt olyan szerethetőek.
    Alig várom, hogy a továbbiakban is olvashassam, amiket írsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm :) :) olyan jó ezt olvasni. örülök, hogy tetszik, ahogy és amit írok :)

      Törlés