Ha beborul feletted az ég...

Sziasztok!

Nehezen kezdtem bele ebbe a bejegyzésbe, pedig tudtam, hogy ez az, amit legközelebb elétek akarok tárni. Mint ahogy az első posztban utaltam rá, szeretnék motivációt is nyújtani, de ekkor még nem nagyon fejtettem ki bővebben, mire gondolok. Az utóbbi időben több olyan emberrel is beszélgettem, és próbáltam tanácsot adni nekik, akik hasonló helyzetben vannak/voltak, hasonló érzésekkel küzdenek, mint én évekkel ezelőtt, és úgy láttam, sokat jelentettek nekik a szavaim.

Pár éve egy barátság megszakadásának köszönhetően elkezdtem szétszedni magam, magamat hibáztattam, és képtelen voltam elfogadni a kialakult helyzetet. Nagyon nehéz út volt, amit bejártam saját magamban, egy sötét gödörben éreztem magam, amiből nincs kiút.

Aztán, segítséggel, de sikerült újra felépítenem magam, és az önbizalmamat. Közben persze nagyon sokat tanultam magamról, mondjuk az önmegismerés szerintem egy örökké tartó folyamat, amely nem mindig egyszerű. Igazából sosem szoktam érteni, amikor valaki más akar lenni, mint saját maga. Ilyenkor az a válaszom, én csak önmagam akarok lenni, de az sem mindig sikerül.

Így most azoknak szeretnék egy kis segítséget nyújtani, akik hasonló helyzetben vannak. Igaz, nekem hangsúlyozom, nem ment egyedül! Nem szégyen segítséget kérni, mindenki kerülhet olyan szituációba, amelyből egyedül nem tud kikeveredni.

Nem úgy írom ezeket a dolgokat itt, mintha én bármilyen guru vagy akármi lennék. Mindannyian fejlődünk, mindenki átmegy folyamatokon, utakon. Ezen én átmentem, a magam módján, ezáltal szeretném azt megosztani, ami nekem segített.

Talán fő céloknak fogalmaznám meg ezeket:

•          Bocsáss meg!

Ez talán az egyik legnehezebb lépés. Nem úgy értem, hogy feltétlenül úgy bocsáss meg, hogy kebledre öleled, aki megbántott. Hanem önmagad miatt, magadban kell megbocsájtani annak, aki bánatot okozott. Csakis saját magad miatt, mert a harag az egyik legnehezebb érzés. Nem lehet úgy békét érezni, ha közben folyton előttünk van a harag. Persze nekem is van olyan ember, akinek nem tudok megbocsájtani, az ilyet próbálom csak simán elengedni.

Viszont ami a megbocsájtásban minden és mindenki előtt való: bocsáss meg önmagadnak! Ez az egyik legnehezebb dolog. Lehet, hogy a te hibád volt, ami történt, lehet, hogy nem. A hibákat be kell látni, viszont nem szabad őrlődni, és felemészteni saját magad. Mindenki számára saját maga kell, hogy a legfontosabb legyen. Magaddal kell élned még 50 évig, nem azzal, akivel összevesztél, vagy akit megbántottál. Meg kell, hogy bocsáss magadnak, és hidd el, hogy értékes vagy! „Egyedi vagy, ami csak te lehetsz!” ;) Magadnak te kell, hogy a legfontosabb legyél!

"Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül!

Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül!" :)

•         Engedd el!

Igazából nem kevésbé nehéz ez a dolog sem. Amikor csak egy dologra, konfliktusra vagy a problémára tudsz fókuszálni, beszűkül a világ. Ha idáig eljutottál az olvasásban, biztos ismerős, amikor nem tudsz másról beszélni. Bármilyen témát képes voltam ilyenkor átfordítani, hogy arról beszéljek, ami épp fájdalmat okoz. Persze ki kell jönnie, de idővel egyre könnyebb és könnyebb lesz elengedni. Szerintem az is egy jó megoldás, ha másra koncentrál az ember.

Számomra ezekben segítő dolgok voltak a következők:

•          Sétálj!

Ezt nem magamtól találtam ki, pszichológus tanácsolta. Nagyon bevált. Kutatások is kimutatták a séta jótékony hatásait a lelki békére. Napi 30 percet sétáltam, rossz lelki állapotomból kifolyólag az elején képtelen voltam világosan gondolkodni, mindent elnyomtak a negatív gondolatok. A séta felénél viszont, mintha kitisztult volna a kép. Megláttam a szépséget a körülöttem lévő világban, meghallottam a madarak csicsergését, és a belülről feszítő problémák eltávolodtak, könnyebb lett a lelkem.

•           Írj!

Írd ki magadból az érzéseidet, amikor ideges vagy, vagy nagyon rosszul vagy. Ezt semmiképp ne egy nyilvános platformon tedd, hanem valamilyen otthoni, eldugott füzetbe. Megkönnyebbülsz, megfogod a problémát. Amikor rosszul voltam, mindig ideges lettem minden miatt. Leírtam, és később visszaolvasva rájöttem, a negatív lelkiállapotom miatt a legnagyobb apróságokon húztam fel magam.

•          Keresd és vedd észre az apró szép dolgokat körülötted!

Amikor teljesen eluralkodik a negativitás az életeden, iszonyatosan nehéz egy napig is jó kedvűnek maradni. Eleinte ne erőltesd. Viszont próbálj meg észrevenni pár szép dolgot, amik örömmel töltenek el. Ezt igazából össze is kapcsolnám a sétával, mert én közben annyira rádöbbentem arra, hogy a természet mindig körülöttünk van, milyen állandó, és milyen megnyugtató. Bármi, ami egy kis örömszikrát okoz a napodban, számít. Akár egy új körömlakk, akár egy kedves mondat, bármi.

•          Hallgass motiváló, megnyugtató zenét!

Amikor az ember kivan, hajlamos arra, hogy dühös zenéket hallgasson. Bármilyen jogosnak is tűnik, bármilyen jól tud is esni, nem fog annyira jólesni, mint a megnyugtató, vagy motiváló zenék hallgatása. Sokkal hasznosabb ilyenkor meghallgatni egy zenét az elengedésről, vagy arról, milyen értékes vagy, mint a dühöt táplálni. Persze én is szoktam ilyet, mindenki szokott, de jobb, ha minél előbb eljön a pozitív zenék pillanat.

Számomra ilyen zene a Kowalsky, ezért is szeretem, mert sok nehéz pillanaton átsegített, az Új templom épül pedig ennek az időszaknak a reménysugara volt. Emellett a Deep forest zenéi is nagyon megnyugtatóak a számomra.

•         Találj egy új hobbit, elfoglaltságot!

Nagyon jó, ha ez a hobbi kreatív. Számomra ilyen volt a körömlakkos blog vezetése, a körömlakkozás. Amíg másra koncentrálsz, létrehozol valamit, addig sem a problémán rágódsz, és pozitív energiákkal veszed körül magad.

•          Ne add fel!

Lehet, hogy a sötét, negatív gondolatok teljesen eltemetnek, de a leges-legfontosabb, hogy soha ne add fel! Fordulj hozzád közel álló emberekhez, vagy akár pszichológushoz, ha nem tudsz magadtól kikeveredni belőle! Az a legrosszabb, ha azt hiszed, ez az időszak sosem ér majd véget. VÉGET FOG ÉRNI, ÉS JOBBAN LESZEL! Tudom, hogy nagyon kilátástalannak tűnik, és minden próbálja elhitetni veled, hogy ez az állapot sosem fog elmúlni! DE IGEN, EL FOG MÚLNI! És olyan boldog leszel, mint régen! : ) A legfontosabb dolog, hogy ezt elhidd, és higgy benne. Nagyon lassúnak fog tűnni a folyamat, míg meggyógyul a lelked. De meg fog. És tudom, most sovány vigasz, de utána erősebb leszel!

Remélem, ez a bejegyzés nem lett tudálékoskodó, vagy olyan „én megmondom a tutit”-érzésű. :D Mindenképpen szerettem volna megosztani a tapasztalataimat, hátha ezzel tudok segíteni valakinek. Remélem így lesz.