2016. szeptember 2., péntek

Az én laktózérzékeny sztorim

Sziasztok!

Ez a téma megint egy kicsit olyan, ami lehet nem érdekli az emberek 70-80%-át. Ugyanakkor amikor számomra kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok, én azt elég nehezen éltem meg. Az ember ilyenkor (vagy lehet csak én, vagy csak a netfüggők :D) keresgél sorstársakat, blogokat, stb. Szeretné látni, mások hogyan birkóznak meg ezzel a dologgal, mit esznek, hogy tanultak meg ezzel együtt élni. Bennem az volt, nem lehet, hogy csak nekem rosszabb ez, mint kívülről gondolják… Úgyhogy amint túljutottam a kezdeti nehézségeken, szerettem volna írni erről. Hátha más is ilyen céllal keresgél a neten, vagy más sem tudja, mit (t)egyen. Üzenem innen, nem vagy(tok) egyedül! :) Én is nagyon megküzdöttem vele. Ezt a posztot is egy hosszabb sorozat, témakör bevezetőjének szánom. Mindenek előtt elmesélem, hogyan alakult ez az én életemben.

Szóval ez az én „laktózérzékeny” sztorim.

kép forrása: http://fodmapliving.com/lactose-free/


Aki egészségesen kajál, és háklis is erre, csukja be a szemét, vagy inkább nyomjon piros ikszet! :D

Kiskorom óta mindig is nagyon szerettem, sőt, IMÁDTAM a tejtermékeket. Kedvenc kajáim a túrós csusza, a sajtos-tejfölös tészta voltak, kedvenc italom a kakaó. Mindenhez kefirt ettem (ez sokak szerint rendkívül undorító volt, főleg amikor pl. olajos halhoz zabáltam :D), és mikor szomorú voltam még tizenéves koromban, napi egy liter kakaót is megittam. (thug life) Igazából gimiben volt már egyszer egy ilyen gyanú, hogy lehetséges egy enyhe laktózérzékenység, de azonnal helyből elutasítottam, mert nem is voltak komolyabb problémáim. Aztán elkerültem egyetemre, ahol az albérletben teljesen én intéztem már a kajálásokat. Mit eszik a tejtermékmániás? Pudingos kőrözöttet kefires kakaóval és joghurtos túrós csuszával. (nehogy komolyan vegyétek… de azért ezek a kaják simán elmennének a Liza, a rókatündérbe is… :D) Egy idő után kezdtem megfigyelni, hogy a napi második púpozott tányér sajtos-tejfölös tészta az egész éjszakámat „bearanyozza”. (Gondolok itt a wc-n ülésre és az elviselhetetlen hasi fájdalmakra) Úgyhogy onnantól csak egy tányér sajtos-tejfölös tésztát ettem egy napon maximum. :D

kép forrása: http://www.gasztrofarm.hu/sajtok_tejtermekek.html
Most nem csodálatos, és egyben fájdalmas ránézni erre a képre? Nyami.. mondanám én. De nemet mond a hasam. :/

Aztán az egyetem harmadik éve után, amikorra már megtanultam inni, elmentünk bulizni az akkori egyik legjobb barátnőmmel. (Jó ez az „akkori” szó, csak kár, hogy ilyen gyakori az életben.) Mentek a tejszínes koktélok pálesszel, én meg megismertem az összes WC-t a Petőfi sétányon. Ezzel eddig nem is lett volna gond, csakhogy amikor még egy hét után sem lettem jobban, akkor már eléggé éreztem, ahogy kezdtek gyülekezni a fejem felett a viharfelhők. A hetekből elég hamar hónapok lettek. Augusztusban voltam az 5. (és egyben eddigi utolsó) véradásomon, ahol világossá vált, hogy valami nagyon nem oké. Fél órát fektettek, mire az ekkor már legalább egy hónapja tartó rosszullét miatt képes voltam felállni. (Nem, nem volt jó ötlet a véradás, de egyáltalán nem vettem komolyan ezt a dolgot akkor még.) Ezek után már egyre világosabbá vált számomra, hogy valószínű laktózérzékenységgel küzdök. Persze tagadtam magamban, mert mégis mi a francot egyek?! Számomra elképzelhetetlen volt az élet a tej nélkül. Ősszel azonban már nagyon komoly rosszullétekkel küzdöttem, többet láttam a wc-t, mint a családomat. Ekkor megfogalmazódott bennem a laktózérzékenység vizsgálatának gondolata. Novemberben sikerült is eljutnom a tesztre, ami nagyon egyértelműen (asszem valami 20-as értéktől van laktózérzékenység, nekem volt ilyen 80, ha jól emlékszem) bebizonyította, hogy tényleg ez a probléma. Egyébként ha erre gyanakodtok, semmiképpen nem ajánlom a laktózérzékenység-tesztet, mivel tömény laktózt itatnak meg veletek, és ha tényleg fennáll az intolerancia, egy hétig legalább rosszul lesztek tőle. Inkább azt ajánlanám, tapasztaljátok ki magatoknak ezt a dolgot.

kép forrása: https://www.allergiakozpont.hu/laktoz-intolerancia

Innentől laktózmentes termékeken éltem, igen ám, de a legindokolatlanabb dolgoktól is rosszul voltam. Rosszul voltam bármilyen műkajától (nem tejes péksüti, meki, vagy bármi), rosszul voltam a laktózmentes (!) tejtől, a csípős dolgoktól, bármilyen szósztól, nem tudtam forró dolgokat sem enni (most sem tudok forró levest enni pl.). Így a családom unszolására további orvosokhoz jártam, akik nagyobbnál nagyobb baromságokkal hozakodtak elő. (Nem bízom az orvosokban. :D) A vége az lett a folyamatnak, és az ekkor már kb. fél éve tartó rosszulléteknek, hogy ne egyek akkor glutént sem. Meg volt egy gyomortükrözés is, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, ne féljetek a gyomortükrözéstől, mert abszolút nem vészes. Persze nem a legjobb érzés, amikor ledugnak egy csövet a torkodon, de csak gondolj valami másra, és meglesz három percen belül. Az a pillanat fájdalmas, amikor átmegy a cső a gégéden, de az 2x1 másodperc. Ha nem vagy hányós, semmi gond nem lesz. Csak az emberek szeretik gázosnak beállítani az ilyesmit, hogy sajnálatra leljenek. Szóval felesleges ráparázni! :) (Mondjuk a doki azt mondta, ha így viselem, mehetnék minden nap, de ez már a dicsekvés része :D :D :D)

kép forrása: http://ezustfenyklinika.hu/services/gasztroenterologia/

Itt beparáztam, nehogy ebből a hosszú rosszullétből már valami nagyobb probléma legyen, úgyhogy innentől jött az, hogy egy hónapig virslit ettem, zőccséget, gyümölcsöt, olajos halat, sült csirkemellet, és vagy gluténmentes, vagy olyan vékony barna kenyeret, tudjátok, azt az 500 forintosat… :D Semmi kétes eredetű dolgot nem ettem, semmi tejterméket, csak szójatejet, laktózmentes termékeket sem kajáztam. Na és ezután lettem jobban. Közben másodjára is kiderült, hogy nem vagyok gluténérzékeny, de ez az étrend jót tett. Egészen eddig a pontig próbáltam kikerülni a dolgokat, tagadtam, depiztem, de itt jöttem rá, hogy nincs más megoldás.

Azóta többnyire jól vagyok. Persze néha elszalad a ló, de most már azért meg tudok enni NÉHA egy kis laktózos kaját, nagyon módjával. Viszont rám közel ugyanolyan hatással van a laktózmentes termék, mint a laktózos. Tehát valószínű a tejfehérjét/tejzsírt sem bírom, nem csak a tejcukrot. Ki kellett tapasztalni, mit ehetek és mit nem. Nagyon ritkán rontom csak el úgy, hogy igazán rosszul leszek. (pl. mekis forró almás pite)

Szóóóval a továbbiakban majd mindenképpen szeretnék mélyebben belemenni a témába, tippeket adni kezdő szenvedőknek, hogy éljék túl a dolgokat, hogy tapasztalják ki, stb. Illetve vicces lesz azt is megtárgyalni, a világ szemében milyen ez a dolog, és milyen a valóságban? Mert azért az nem úgy van, legalábbis nálam biztos nem, hogy jaj csak beveszek egy laktáztablettát, oszt jóvan.

Ha bármi kérdésetek van ezzel kapcsolatban, vagy együttérzésre vágytok, írjatok kommentet, és dumálhatunk erről! Nem mintha egyébként én mindentudó lennék a témával kapcsolatban, de sokszor jólesik egy sorstárssal őszintén beszélgetni :)

Ja és szeretnék mindenkinek ajánlani egy csodálatos dalt, ami végre rólunk, laktózérzékenyekről (is) szól! :D :D


2 megjegyzés:

  1. Én szintén laktózérzékeny vagyok, abból is a durvább fajta. Sajnos nem úsztam meg a laktózvizsgálatot a gasztroenterológián, megittam azt a tömény laktózos vizet, utána pedig 2 percenként rohangáltam mosdóba a klinikán. Életemben nem éreztem magam olyan kellemetlenül. Végül közölték velem, hogy abba a ritka 1%-ba tartozom, ami rettenetesen laktóz érzékeny. Nagyon elszomorodtam, mert hozzád hasonlóan tejtermék imádó vagyok, jöhet a joghurt, a sajt, a túró, a tejföl, tejszín, minden. A hideg tej volt a kedvenc italom. Szerencsére a laktózmentes tejet meg tudom inni, de kókusztejjel keverve szeretem a legjobban. Az is jó, hogy manapság már odafigyelnek a gyártók is erre a betegségre, így tudok venni laktózmentes joghurtot, tejfölt, illetve kókusztejszínt is. Túrót azóta ritkán fogyasztok, így viszonylag tünetmentes maradok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, nagyon sajnálom, hogy neked is ezzel kell küzdened, ráadásul ilyen súlyos :( :( Én kicsit tudok enni tejes cuccokat nagy bajok nélkül (csak kis bajokkal :D), de tényleg a laktózmentes csak kicsit jobb, meg a laktáz sem sokat segít.. de amúgy tényleg nagyon király, hogy egyre több a laktózmentes termék a boltokban :) :) A vizsgálat borzalom, már alapból egy undorító érzés volt, hogy se fogmosás, se kaja, se víz előtte, semmi, de aztán ott órákig ülni és érezni a hatást...
      Na de örülök hogy akkor neked is sikerült megszokni, és jól vagy már azóta! :) :)

      Törlés